Korrózió

Kétféle módon jöhet létre vízhűtésnél:

- vegyi
- elektrokémiai

Vegyi korrózió akkor jön létre, ha a hűtőközeg vegyi összetétele olyan, hogy a vízhűtésben felhasznált és a hűtőközeggel közvetlen érintkező bármely alkotóelem (ez fontos!) vegyi reakcióba lép, vagy kioldódik.
Azért említettem az alkotóelemet, mert itt nem csak a fém, műanyag alkatrészek, hanem a ragasztóanyagok és tömítőanyagok is részt vehetnek a korróziós folyamatban. (Emlékeztetőül egy példa: a fagyálló adalék bontja az epoxigyantát.)

A másik fontos korróziós "forrás" az eltérő elektropotenciállal rendelkező fémek korróziója elektromosan vezető közegben. Erre tipikus példa az alumínium/vörösréz alkatrészek együttes beépítésekor keletkező, a pozitívabb fém (jelen esetben az alumínium) "fogyásával" járó korrózió, ami csúnya dolgokat tud produkálni.

Hogyan lehet a korróziót kiküszöbölni, vagy nagymértékben lelassítani?

A vegyi reakciót csak egyféleképpen: csak olyan hűtőközeg alkalmazása, amely azt nem okozza!
Nem szabad olyan adalékot tenni a hűtővízbe, amelynek hatását a vízhűtő rendszerünkben felhasznált minden anyagára vonatkozó hatását nem ismerjük. A baráti "jótanácsokat" ezért kell óvatosan kezelni. Bármilyen csodaszer, adalék ajánlásához fel kell tenni a kérdést: milyen hatással van az alkatrészeinkre.
Ilyen lehet például a glykolos adalék (fagyálló), amely habár a fémekkel nem lép reakcióba, de az általunk használt egyszerű PVC csövet rövid időn belül beton keménnyé alakítja (színe is megváltozik).
Hiába hivatkoznak az autóiparra, ott ilyen csöveket nem alkalmaznak!

Igazán kétféle hűtőfolyadék az amely semleges:

- ioncserélt desztillált víz
- etilalkohol

Mi van az elektrokémiai korrózióval?

Kétféle módon lehet kizárni:

- eltérő elektropotenciálú anyagpárosítások elkerülése
- elektromosan nem, vagy alig vezető hűtőfolyadék alkalmazása

Az első nagyon egyszerű megoldásnak tűnik, de ha belegondolunk, vörösréz hűtőtömb esetén csak vörösréz radiátor, vörösréz csőcsonkok jöhetnek szóba (meglehetősen költséges, vagy nehezen beszerezhetők).
Ha mégis vegyes anyagfelhasználás mellett döntünk, akkor kézenfekvő a második lehetőség.

Elsőre meglepő, de az ioncserélt desztillált víz az egyik jó megoldás.
Az ioncserés víztisztítás folyamán az oldott ásványi sókat vonják ki műgyantás szűrőkel a vízből, és a víz vezetőképessége ezáltal rendkívüli módon lecsökken. Így nincs vízkövesedés, minimálisra csökken az elektrokémiai korrózió, ráadásul az egyik legjobb hővezető képességű hűtőfolyadékhoz jutunk.
A tiszta deszt.víznek azonban - fizikai tulajdonságánál fogva - van egy apró hátránya.
A vízben elég sok oldott levegő, vagy mikrobuborék tud keringeni anélkül, hogy az áramló vízben a vízfelszínre tudna jutni és eltávozni.
Az ok, a víz felületi feszültségi mutatójából (a vízcsepp "terüléséből") adódik. Ha a felületi feszültséget lehetne csökkenteni, csökkenne a keringő buborékok száma is.
Erre is van megoldás. Olyan adalék hozzáadása, amely kémiailag semleges, és nem tekinthető rossz hővezető anyagnak.(A fagyálló adalék erre nem jó!).
Ez pedig nem más, mint a vízben korlátlanul oldódó (szét nem váló) tiszta (!) etilalkohol. (Gyógyszertári minőség!)
A gyógyszertári alkoholban nincs csak etilalkohol és desztillált víz.

Ajánlás (ha rendelkezünk víztartállyal): 1 l desztillált víz, 0,5 dl etilalkohol. Az alkohol idővel "fogy" tehát időnként a pótlásáról gondoskodni kell.
Az alkoholnak van még egy jótékony hatása: nem szeretik az algák.


A korrózió oldott oxigén esetén (buborékos víz):

- vörösrezen lassan (fekete) rézoxid réteg keletkezik, amely porózus és nem képez záróréteget, hővezető képessége legalább negyede a réznek, de ha a közeg savas kémhatású, akkor bizony a rézoxid átalakul vízben oldódó rézsóvá, így lassan "elfogy" (a hűtő akár kilyukad)

- alumíniumon fehér színű egybefüggő és tömör alumíniumoxid réteg jön létre, amelynek jó a hővezető képessége (a rézoxidnál jobb), ráadásul épp a tömör szerkezete miatt nem oxidálódik tovább (ezért "korrózióálló" az alumínium). Gyenge savaknak ellenáll (lásd szódásszifon alumíniumból)

Fontos, hogy a hűtőközeg minél inkább semleges kémhatású legyen ("csodaadalékokat" óvatosan kezelni!) és lehetőleg minél kevesebb legyen a vízben oldott oxigén mennyisége (habzás, buborékképződés elkerülése, vagy ha már bekerültek a mikrobuborékok a rendszerbe, azt a szivattyú ne keringesse, hanem "ki kell ülepíteni" mondjuk egy tartály közbeiktatásával).
A probléma zárt rendszer esetén nagyobb, mert ott nincs lehetősége a mikrobuborékoknak kiválni.